Olvasmány: Bír 6,11–24

Ha Isten azt mondja, hogy tedd meg, akkor képes is leszel rá!

„Azután eljött az ÚR angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt, amely az Abíezer nemzetséghez tartozó Jóásé volt. A fia, Gedeon, éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse Midján elől. Az ÚR angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Az ÚR veled van, erős vitéz!Gedeon azonban ezt mondta neki: Kérlek, URam, ha velünk van az ÚR, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, hogy hogyan hozott ki bennünket az ÚR Egyiptomból? Most meg eltaszított bennünket az ÚR, és Midján kezébe adott! Az ÚR ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged! Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában. Az ÚR így válaszolt neki: Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna. Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, add nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz velem! Ne távozz el innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom ajándékomat, hogy eléd tegyem. – Az ezt mondta: Itt fogok ülni, amíg vissza nem térsz.Ekkor Gedeon elment, és elkészített egy kecskegidát, meg egy véka lisztből kovásztalan kenyeret. A húst egy kosárba tette, a hús levét meg egy fazékba, azután kivitte hozzá a cserfa alá, és odatette eléje. Az Isten angyala ezt mondta neki: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket, tedd le erre a sziklára, és öntsd rá a levét! Ő úgy cselekedett. Ekkor az ÚR angyala kinyújtotta a kezében levő botot, és a végével megérintette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Erre a sziklából tűz csapott ki, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Az ÚR angyala pedig eltűnt a szeme elől. Amikor Gedeon látta, hogy az ÚR angyala volt az, ezt mondta: Jaj nekem Uram, ó URam, mert az ÚR angyalát láttam színről színre! Az ÚR azonban ezt mondta neki: Békesség neked, ne félj, nem halsz meg!Ezért Gedeon oltárt épített ott az ÚRnak, és így nevezte el: Az ÚR a békesség. Még ma is ott van ez Ofrában, Abíezer nemzetségének a földjén.”

Magyarázat

Isten különleges módon viszi végbe munkáját. Egy-egy feladat elvégzésére nem tesz közzé felhívást, nem hirdet pályázatot, hogy a legalkalmasabb személyt kiválassza. Megkeres embereket, megszólítja őket és elindítja a küldetésben. Mint Gedeont…
Tényleg ő volt a legalkalmasabb? Nem lett volna nála erősebb, bátrabb, tapasztaltabb ember egész Izraelben? Biztosan akadt volna ilyen, ám most mégsem rájuk volt szükség. Ugyanis nem a szabadítás volt az egyetlen szándéka Istennek, hanem az, hogy meglássák: az Úrtól jön a szabadulás.
Isten nem téved. Tudja, miért téged választ. Arra hív, hogy bízz benne. Hidd el, hogy az, amivel rendelkezel, mindenre elegendő az ő kezében. „Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására.” (2Kor 10,3–4)
Mire kért legutóbb Isten? El tudod hinni, hogy amire elhívott, azt a te erőddel akarja véghez vinni? Sokkal jobb, ha alkalmasságod Istenből fakad, mint ha önhitt magabiztosság vezérelne. Ha benne bízva elindulsz, azt is meg fogod tapasztalni, hogy erőtlenséged miként lesz erősséggé. Mit válaszolsz a hívására?

(Hajnal Zoltán)