Olvasmány: Ézs 40,27–31

A valódi Isten-bizalom megfrissíti az ember egész lényét. De igazán bízni csak az tud benne, aki meggyőződött arról, hogy ő mindig jó.

„Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

Magyarázat

Míg e földi létben élünk, elfáradunk, elcsüggedünk, és a test állapota kihat a lélekre, és a léleké a testre. Ez az oda-vissza hatás alakítja mindennapi életünk fizikai és lelki állapotát. És van, amikor nem látjuk Istent ebben az állapotunkban. De! Ekkor jön segítségül az ige, Isten egyértelmű, változtathatatlan, örök kijelentése: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Jézusban kézzelfoghatóvá vált ez a kijelentés. Minden kételyünkre a golgotai kereszten van a cáfolat.
Kérdezed: „Isten szeret?” Válaszom: „Igen, hiszen egyszülött Fiát adta értünk!”
Azt mondod: „Nem kellek senkinek! Egy nagy nulla vagyok!”
Én meg azt mondom: „Isten akkor meghalt érted, amikor a bűnben éltél! Értékedet Isten adja meg azzal, hogy meghalt érted, azért, hogy te élhess!” Jézus lejöhetett volna a keresztről, de nem tette. És nem a szegek tartották őt ott, hanem a szeretet!
Ez tény, és ez az, ami képes felemelni, erőt adni, lelkesíteni! És hidd el, aki akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk (Róm 5,8), hogyne szeretne ma is, még ha el is esünk, ellankadunk vagy éppen elfáradunk.
Meríts erőt Istenből. Csendesedj el! Keresd őt! És hiszem, hogy felemel már a jelenlétével is! Ez igaz volt több ezer éve is, tegnap is, és igaz lesz ezután is.