Olvasmány: ApCsel 10,1–6

Istentől várd valódi szükségeidre a megoldást, de legfőképp őt könyörögd magadnak!

„Élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat századosa. Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez. Ő egyik délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: „Kornéliusz!” Ő pedig rátekintett, és megrémülve kérdezte: „Mi az, Uram?” Erre az angyal ezt mondta neki: „Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé. Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak. Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van.”

Magyarázat

Ki ez a kiváló katonatiszt? Kornéliusz, a legyőzhetetlennek hitt római légiók egyik hívő századosa. Nem tudjuk, miként jutott át a sok istent imádó pogány táborból az egy Istent hívők közösségébe. Volt bátorsága kegyes életet élni egy romlott és kegyetlen világban. Abban a korban természetesnek számított, hogy amilyen vallásfelfogású a ház ura, ugyanolyan a háznépe is.
Kornéliusz hitének őszintesége mellett tanúskodik az a tény, hogy „szüntelenül könyörgött Istenhez”. A visszaigazolást pedig abban szemlélhetjük, hogy egyik délután mennyei látomásban részesült a hívő katona. Mint akinek ez volt a foglalkozása, azonnal engedelmeskedett a felülről érkezett parancsnak. Összecsapta a bokáját, és tette máris, amit az angyal közvetített felé. Kornéliusz azt a hívő szokást gyakorolta, melyet évtizedek múlva fogalmazott meg Pál apostol, amikor egy buzgó gyülekezet missziómódszereit foglalta össze, többek között így: „Szüntelen imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra!” (1Thessz 5,17–18)
Lehetséges „szüntelen” imádkozni? Látásom és tapasztalatom szerint arról van szó, hogy maradj folyton olyan közelségben Istenhez, hogy bármikor megszólíthasson, illetve akármikor szólhass hozzá! Nem egy imádkozó pozitúráról beszél az ige, hanem egy Atya-gyermek viszonyról. Kérés, köszönet, kötetlen gondolatközlés, témamegbeszélés és így tovább. – Ott élni Isten társaságában.
Ha „szüntelen”, akkor most, a következő percekben is imádkozz!

(Gerzsenyi Sándor)