Olvasmány: 1Móz 6,13–17; 7,11–24

Ha Isten bezár egy ajtót, az sokszor a védelmünket is szolgálja.

„Ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek, mert erőszakossággal telt meg miattuk a föld. Ezért elpusztítom őket a földdel együtt. Csinálj bárkát góferfából, készíts rekeszeket a bárkában, és vond be kívül-belül szurokkal. Így készítsd el azt: a bárka hossza háromszáz könyök legyen, szélessége ötven könyök és magassága harminc könyök. Ablakot is csinálj a bárkára, és egy könyökre hagyd azt felülről; a bárka ajtaját az oldalára helyezd. Készíts alsó, középső és felső emeletet. Mert én özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden élőlényt. Minden el fog pusztulni, ami a földön van. … Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén, fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, és megnyíltak az ég csatornái. Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre. Még azon a napon bement Nóé és Nóé fiai, Sém, Hám és Jáfet, Nóé felesége és fiainak három felesége a bárkába, és velük együtt mindenfajta élőlény, mindenféle állat és mindenféle csúszómászó, amely csak csúszik-mászik a földön, mindenfajta repdeső állat, madarak és szárnyasok. Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába mindenféle élőlényből. Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan Isten parancsolta. Az ÚR pedig bezárta Nóé után az ajtót. Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy elbírta a bárkát, és az fölemelkedett a földről. A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is az ég alatt. Sőt tizenöt könyöknyit áradt a víz azután, hogy elborította a hegyeket. Elpusztult minden test, amely a földön mozgott: madár, állat és vad, a földön nyüzsgő minden féreg és minden ember. Minden meghalt, aminek az orrában élet lehelete volt, ami a szárazföldön élt. Eltörölt Isten minden élőt, amely a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön.”

Magyarázat

Ki ne futott volna olyan élethelyzetbe, amikor egy hivatal vagy üzlet ajtaját éppen az orrunk előtt zárták be, és a kérlelhetetlen biztonsági szakember hűvös közönyösséggel közli: már késő. Egészen apró esemény ez, de felkavaró, sőt adott esetben elkeserítő. Mégis, ez csak pillanatnyi bosszúság, az életünk megy tovább, és barátainknak panaszoljuk az embertelen bánásmódot, elfeledve, hogy valójában mi késtünk.
A bárka zárt ajtaja sokat elárul az ítélet természetéről. Bamba képekben szokta ábrázolni és érzékeltetni az ember, hogy mit várhat az utolsó ítélettől. Igyekszünk a gondolat élét venni. Pedig Isten ítélete akár velünk szembe is lehet szigorú. Ha úgy adódna, hogy az ember egész életében csak elmegy a kegyelem mellett, mert nem akar kilépni a bűneiből és belépni az Isten szent jelenlétébe, akkor ez fog kiteljesedni, nem kerül az Isten szent jelenlétébe.
Feladatunk van, elmélkednünk kell azon, hogy mit jelenthetne egy zárt ajtó a menny kapuján. Gondoljuk végig, hogy a kárhozat, akár a mi életünk realitása, tragikus jutalma is lehet! Engedjük, hogy a lelkünk megrendüljön, mert így tisztábban látunk!

(Katona Béla)