Olvasmány: 1Móz 19,1–16

Könyörögj olyan szemért, amely az Isten adta lehetőségeket nem zárt ajtóknak nézi, hanem bemegy rajtuk.

„A két angyal estére Sodomába érkezett, Lót pedig éppen Sodoma kapujában ült. Amint meglátta őket Lót, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult. Ezt mondta: Térjetek be, Uraim, szolgátok házába, töltsétek itt az éjszakát, mossátok meg a lábatokat! Reggel majd fölkelhettek, és utatokra indulhattok. De ők azt felelték: Nem, hanem itt a szabadban töltjük az éjszakát. Mivel azonban nagyon unszolta őket, betértek hozzá, bementek a házba. Ő pedig lakomát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, és ettek. Lefekvés előtt a város férfiai, a sodomaiak, körülvették a házat; ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül. Bekiáltottak Lótnak, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük őket. Lót kiment hozzájuk az ajtó elé, de az ajtót bezárta maga mögött, és ezt mondta: Ugyan, barátaim, ne tegyetek rosszat! Van két leányom, akiknek még nem volt dolguk férfival, kihozom hozzátok, és tegyetek velük, amit jónak láttok. De ezekkel az emberekkel ne tegyetek semmit, mivel hajlékom oltalma alatt vannak! De azok így feleltek: Menj innen! És azt mondták: Ő az egyetlen jövevény köztünk, és ő akar törvényt szabni? Még jobban elbánunk veled, mint velük! Szorongatni kezdték magát Lótot, és már majdnem betörték az ajtót. De azok a férfiak kinyújtották a kezüket, behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. Az emberek apraját-nagyját pedig, akik a ház ajtaja előtt voltak, vaksággal verték meg, úgyhogy nem tudták megtalálni az ajtót. Akkor ezt kérdezték a férfiak Lóttól: Ki van még itt hozzád tartozó? Vődet, fiaidat és leányaidat, meg mindenedet, ami a tied a városban, vidd el erről a helyről! Mert mi el fogjuk pusztítani ezt a helyet, mivel eljutott az ÚRhoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Az ÚR azért küldött bennünket, hogy elpusztítsuk a várost. Lót tehát kiment, és beszélt a vőivel, akik leányait el akarták venni, és ezt mondta: Keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert az ÚR el fogja pusztítani ezt a várost. De a vőinek úgy tűnt, hogy csak tréfál. Amikor hajnalodott, így sürgették az angyalok Lótot: Kelj föl, fogd a feleségedet és itt levő két leányodat, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! És amikor tétovázott, megragadták a férfiak a kezét, meg a feleségének és két leányának a kezét, mert az ÚR megszánta őt. Kivitték, és ott hagyták a városon kívül.”

Magyarázat

Milyen legyen egy sodomai történet, ha nem éppen minden elemében visszataszító és erőszakos. Rossz olvasni is. Pedig amit ez a történet tükröz, az egyszerűen az ember lehetséges állapota, ahova Isten nélkül, hit nélkül, a vágyak és az ostobaság alapján eljuthat.
Milliónyi hétköznapi történet, ami megesik a nagyvilágban vagy éppen körülöttünk ugyanilyen visszatetsző. Időnként csak csodálkozunk azon, hogy mi történik: erkölcstelenség, gyilkosság, csalás, hazugság, erőszak. Mintha úgy tombolhatna a gonosz, ahogy csak neki tetszik, és közben a hívőknek esélyük sem maradna hatással lenni a világra, vagy pusztán csak megőrizni önnön tisztaságukat.
Az ajtó ebben a történetben jelzi, hogy Isten tartja kézben a lehetőségeket. Ő az, aki nyit, zár. Aki elfogad vagy elutasít, aki befogad és megvéd. Minden képessége megvan erre, messze az emberi erőszak tomboló ereje felett. Napjaink fontos kérdése, hogy van-e bizalmunk egy ilyen erős Istenben? Nem szabad átadni a szívünket a rettegésnek. Van, aki megtart a gonosz világban, de nekünk nem szabad vonakodni az engedelmességben. Az, aki megvéd minket, néha éppen azzal véd, hogy leértékelteti velünk mindazt, ami a földhöz köt.

(Katona Béla)