Olvasmány: Jn 10,1–10

Jézus Krisztus az igazi élet kapuja, és ő maga az élet is. Keresd őt, ha még nem ismered!

„Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. Jézus tehát így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”

Magyarázat

Itt és most van kegyelem. Jézus Krisztus célja egyszerűen magához gyűjteni mindazokat, akik nem akarnak beletörődni gyarlóságukba, magányukba, kilátástalanságukba és istentelenségükbe. Nincs feltétel, megfelelési határérték, alkalmassági vizsga. Jézus Krisztus mint szabadító a bűnös világba jött, a bűneiben fetrengő embert keresi, és felemelni akarja. Bűneink nem lepik meg, és nem okoznak neki csalódást, hiszen nincs illúziója velünk kapcsolatban.
Krisztus csak azokon lepődött meg, akik nem tartották bűnösnek magukat, és akik elutasították a közeledését. De szerető szíve még a kereszten is könyörgött a gyilkos elutasítókért. Ilyen a Megváltó, ezért megváltó, ezért ajtó, esély.
A legjobb lenne most egyszerűen sírni mindazon, ami és aki vagyok. Mi mást tehetnék? Nem baj, ha nem tudok mást tenni, de ezt, a bűnbánatot teljes lelki megindultságomban meg kell élnem. Higgyünk abban, hogy aki hittel menekül Jézushoz, bármikor, bármelyik bűne miatt, mindegy, hogy hányadik alkalommal, az legelőt talál, azaz életet talál, és elfogadottságot Istennél!

(Katona Béla)