Olvasmány: Lk 13,22–30

Versenyezz, küzdj, gyötrődj azért, hogy mindenképp megismerd Jézus Krisztust! Az üdvösséges élet így kezdődik.

„Amikor Jeruzsálem felé tartott, városról városra és faluról falura haladva mindenütt tanított. Egyszer valaki ezt kérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” Erre ő így felelt nekik: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Attól kezdve, hogy felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. Akkor kezditek majd mondani: Előtted ettünk, ittunk, és az utcáinkon tanítottál. Erre ő így szól: Mondom nektek, nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők! Akkor lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnan. Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában. És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.”

Magyarázat

A kapu gyakran használt szókép a Szentírásban. Maga Jézus is használta példázataiban, hogy szemléltesse az Isten országába való bemenetel módját. Foglalkozzunk először a felszólítással: „igyekezzetek bemenni a szoros kapun!” Jézus tanításai kapcsán hallgatói közül egyesek jogosan arra a következtetésre jutottak, hogy egyetlen izraelita sem fog könnyedén, automatikusan üdvözülni, csupán származása alapján. A Messiás által meghatározott mód „megnehezítette” az üdvözülést. Ezért teszi fel valaki a kérdést: Uram, kevesen fognak-e megmenekülni? Erre jön válaszként a meghökkentő felszólítás: ti igyekezzetek! Az itt használt nyelvtani ige gazdag jelentéssel bír. Jelenthet versenyzést, küzdést, törtetést vagy akár gyötrődést is. Jézus tehát azt állítja, hogy bemenni Isten országába csak az fog, aki küzd és tüzetesen igyekszik. Harcol az akadályokkal, vagyis bűneivel. Ugyanis bűneink és a hit hiánya jelentik a legnagyobb veszélyt, melyek kirekeszthetnek minket Isten országából. A szoros kapu szóképe szintén az üdvözülés áráról beszél. Aki ugyanis azt gondolja, hogy neki nem kerül semmibe üdvössége – nem kell érte semmitől megválnia, hogy a szűk kapun átjusson, az nem tudja értékelni, és szenvedni sem lesz érte képes. Törődjünk hát üdvösségünkkel

Imaáhítat

Könyörögjünk Isten országának terjedéséért! (Dán 2,44)

(Boros Róbert (Erdély))