Olvasmány: Lk 23,32–34

Az ima arra is jó, hogy megtanítson megértőnek lenni, meglátni, hogy mennyi tudatlanság van a rossz és a szenvedés mögött.

„Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Jézus pedig így könyörgött: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.

Magyarázat

Mindig nagy kérdés, mit kezdjünk azokkal, akik szenvedést okoznak nekünk. Isten arra tanít bennünket, hogy mindenekelőtt tanuljunk meg értük imádkozni.
Jézus nemcsak tanította, hogy „szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Mt 5,44), hanem meg is tette a kereszten függve. De hát mi értelme van ennek? Nem arról szól ez, hogy homokba dugjuk a fejünket, és megpróbálunk nem tudomást venni a dolgokról?
„…hogy így mennyei Atyátok fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad iga­zaknak és hamisaknak.” (Mt 5,45) – hangzik Jézus válasza a felmerülő kérdésre. Így válunk képesekké arra, hogy a megaláztatás, a szenvedés miatti haragunkat felválthassa a megbocsátás.
Előfordult már veled, hogy nyalogattad a sebeidet, dédelgetted a fájdalmadat? Mit hozott az számodra? Közeledést vagy még nagyobb eltávolodást? Elvezetett a megnyugváshoz, vagy tovább terhelte az életedet? Próbáld meg egyszer, hogy elkezdesz imádkozni azokért, akik miatt szenvedsz! Így: Atyám, bocsáss neg nekik! Meg fogsz lepődni, mi megy végbe a lelkedben…

(Hajnal Zoltán)