Olvasmány: ApCsel 3,11–26

A mindenség újjá lesz teremtve – te se hozd be a szennyesedet!

„Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott össze hozzájuk a Salamon csarnokába. Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: „Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára. Most már tudom, atyámfiai, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. De amit az Isten előre megmondott minden prófétája által, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog, azt teljesítette be így. Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik. Erről az Isten öröktől fogva szólt szent prófétái szája által. Maga Mózes mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én: őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek. És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül. A próféták is – Sámueltől és az utána következőktől fogva -, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek. Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége. Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából.”

Magyarázat

Péter és János egy döbbent tömegben állnak. A sánta visszanyerte egészséges lábait általuk, és az emberek nem értik, hogy ez hogyan történhetett. Péter mondta ki, hogy „kelj fel és járj”, de ketten tekintettek rá a sántára (4. v.), és valószínűleg János is imádkozott magában.
Péter azt mondja az embereknek, hogy a csoda nem az ő nagyságuk miatt történt, hanem Isten dicsőítette meg a Fiát, Jézust (12–13. v.). Jézus érdeme miatt, Jézus nevében és Jézus számára teremtette újjá Isten ezt a lábat.
Ez csupán ízelítő abból, ami jönni fog: Isten a mindenséget fogja újjáteremteni Fiának. Az őt hallgató tömeget – s így közvetve minket is – arra hívja fel Péter: „Tartsatok bűnbánatot, és térjetek meg, (…) hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust…” Ha az ember sánta lába – ami önmagában nem bűn, csak az egyetemes ősbűnnek a következménye – nem fért bele az új teremtésbe, akkor mennyivel kevésbé férnek be maguk a bűneink az újjáteremtett mindenségbe. Krisztusban meghalt a bűnös természetünk, hagyjuk hát azt ma hátra az újért, amit ő ad!

Imaáhítat

Könyörögjünk, hogy munkában találhasson bennünket a visszatérő Úr Jézus! (Lk 12,35–37)

(Nemeshegyi-Horváth György)