Mt 9,14–17

Ha mást akarsz, csak unod a régit. Ha újat akarsz, a régire alapozod. Mint a két szövetséget Isten.

„Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek? Jézus ezt mondta nekik: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja a ruhát, és még nagyobb lesz a szakadás. Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad.

Magyarázat

Új formához új tartalom. Rosszat mondtam volna? Képek játszanak a szemem előtt. Egy folyóé, ami fölerősödve az ártérben új medreket vájva folytatja útját a tájban. Az életé, amely megduzzadva fölpattintja a rügyek zárópikkelyeit, hogy illatos szirmot bonthasson. Ez természetes folyamat. Aztán elém jön annak az üvegballonnak a képe, amelyet teljesen kitölt egy szerencsétlen állat, amit torzszülöttként ebben az üvegbörtönben „növesztettek” a pillanatnyi divathóbort hívei, ahogyan a nők lábát apróan korcs növekedésre késztető fadoboz képe is kísért. Ezek természetellenes folyamatok. Valami meghal bennük: az új formába kényszerített tartalom, vagy maga a forma (láttál már betonrepesztő fagyökeret?). A forma sohasem uralkodhat a tartalom fölött a lelki életben! Ha ez bekövetkezik, minden esetben elvész az élet. Új formát csak új tartalom alakíthat ki magának. De annak az új tartalomnak tartalmasnak kell lennie, csak akkor van (forma)teremtő ereje. A más tartalom nem egyenlő az újjal. Ahogyan egy forma lehet formátlan, úgy a más tartalom is lehet tartalmatlan. Pusztító mindkettő egy közösségre nézve. Ám ha Isten Lelkének folyamatosan megújító fuvallata kelti életre az új tartalmat, akkor nincs miért aggódnunk az új forma miatt, mert meglesz az is. Békességgel.

(Szommer Hajnalka)