Mk 10,17–27

A jó neveltetés, az erős akarat és a szilárd jellem is csak akkor lesz igazán isteni, ha készek vagyunk Jézus Krisztust követni.

„Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. Tudod a parancsolatokat: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok! A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. Ők pedig még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás között: Akkor ki üdvözülhet? Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.”

Magyarázat

Nagy áldás hívő családba születni, ahol a szülők Isten dolgaira tanítanak. Az így felnövő fiatal sok tévutat meg tud spórolni az életben, és hivatását, párválasztását imában kérheti el Istentől.
Ezzel az áldással veszélyek is járnak. A védett környezet sebezhetetlenségérzést adhat. Egyszer egy fiatal tartott imaórai buzdítást a test cselekedeteiről. Így kezdte: „Házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás… ezt az első négyet át is ugranám, mert ezek hívők között nem fordulhatnak elő.” Bár ha valaki valami tévedést mond, általában négyszemközt korrigálom, őt ott helyben félbeszakítottam. Pontosan azért fordulhat elő válás hívők között is, mert azt hiszik, hogy mivel hívők, velük meg sem történhet, hogy elesnek. Nem a hívőségünkben kell bíznunk, hanem minden pillanatban Istenben!
Veszély lehet az önteltség is. Egy másik ifjúsági alkalmon, más vallásokról beszélgetve, Buddháról említettem meg, hogy a megvilágosodás keresésében egyszer annyit böjtölt, hogy a hasánál kilátszottak a gerinccsontjai. Egy lány közbeszólt: „Hogy ez milyen ostobaság!” Igen? Te kézhez kaptad az evangéliumot, benne nőttél fel, lehet, hogy meg sem becsülöd. Ő pogányként mindent megtett azért, hogy megtalálja az igazságot, amivel másokon segíthet. Miért lennél több nála, és mid van, amit nem kaptál?

(Nemeshegyi-Horvát György)