2Thessz 1,1–10

Az élet minden területén találunk jó példákat, amelyekhez viszonyítva magunkat megállapítjuk: még van hová fejlődnünk. Keressünk ilyeneket a hitéletben!

„Pál, Szilvánusz és Timóteus a thesszalonikaiak gyülekezetének Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem nektek és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól. Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön-nő, és az egymás iránti szeretet gazdagodik mindnyájatokban, úgyhogy mi magunk dicsekszünk Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek.Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is. Mert úgy igazságos Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától, amikor eljön azon a napon, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket.
Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit cselekedeteivel hatalmasan, hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őbenne a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.”

Magyarázat

Ritka jó gyülekezet volt ez a thesszalonikai! Nem először s nem is utoljára dicséri meg őket az apostol. Vagy akár rajta keresztül maga Isten? Valószínűleg a belülről, szívből fakadó, tehát valóságos lényük kaphatott ilyen elismerést (Róm 2,29). Ritkaság, hogy valaki rászolgál a dicséretre, és megérdemli az érte elhangzó hálaadást, de az ő esetükben „ez méltó is” volt. Pál lerója ezt a helyénvaló tartozását.
Mi látunk ilyen közösségeket, amelyekben a hit és a szeretet folyton növekszik? Adjunk értük hálát! És engem ilyen hitben-szeretetben fejlődőnek látnak mások? Adhassanak értem hálát!
A dicsérendő keresztényeknél a hit nem mozdulatlan és állandósult tényező. E gyülekezet tagjainak hitét egy különlegesen kifejező szóval jellemzi Pál: „erőteljesen növekszik”. Az alapszót az evangéliumokban a növények és a kisbabák fejlődésére használták, ez elé helyezi Pál a „hiper” képzőt. Fokozott mértékben és folyamatosan fejlődő hitük volt! Egyre több mindenben hagyatkoztak Istenre és váltak nagykorúbbakká Krisztusban. S ezzel egyidejűleg egyre szeretetteljesebbekké embertársaik felé.
Milyen jó lenne ilyen átlagon felül, egyre hívőbbekké válnunk! Bátorítson bennünket thesszalonikai hitelődeink példás sikere.

(Papp Dániel)