Jn 6,32–40

Ha Isteni életed van, az örök és múlhatatlan. Ha hiszel, átéled.

„Jézus pedig így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. Erre ezt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!
Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

Gondolatok az igéről

Azt még csak-csak elhitték az Úr Jézus kortársai, hogy az Atyának jó terve van az életükkel, de az, hogy ezt éppen Jézuson keresztül mutatja be és valósítja meg, csak kevesek számára volt elfogadható. Aki másféle, „királyibb” Krisztusra várt, az az Atyát is félreismerte. A felfoghatatlanul hatalmas Isten ugyanis úgy határozott, hogy a lehető legközvetlenebbül, emberi formában, emberi érzékszervekkel, érzékelhetően érkezik.
Krisztus szolgai formája természetesen azt is jelenti, hogy Isten lehajolt hozzánk, de jelenti azt is, hogy végtelenül megtisztelt bennünket azzal, hogy közöttünk lakott. Erre ugyanis a pusztai vándorlás óta nem volt példa a történelemben, de Isten még akkor is „tartotta a távolságot”. Jézussal ez megváltozott – erről szól az evangélium. Jézus ugyan felemeltetett a mennybe, de ez nem azt jelenti, hogy Isten ismét távolivá vált, sőt. Lelkét küldte maga helyett, hogy bennünk éljen.
Ezt, csakis ezt a szolgáló Jézust kell megismernünk, követnünk, utánoznunk, képviselnünk és imádnunk! Nem kell eltévednünk Isten – egyébként tényleg észbontó – misztikumában.
Ha hiszel ennek a názáreti Jézusnak, már most örök életed van. 
(Fábián Sándor )