Jn 6,60–71

Csak a szívig jutó szavak változtatnak meg. Nyisd meg a szíved Isten beszéde számára!

„Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt? Mivel pedig Jézus jól tudta, hogy ezért zúgolódnak a tanítványai, így szólt hozzájuk: Ez megbotránkoztat titeket? Mi lesz, ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet. De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt. És így folytatta: Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.
Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje. Jézus így válaszolt nekik: Vajon nem én választottalak ki titeket, a tizenkettőt? Egyikőtök mégis ördög. Júdás Iskáriótesre, Simon fiára értette ezt, mert ez akarta őt elárulni, egy a tizenkettő közül.”

Gondolatok az igéről

Gondolatok az igéről
Jézus akármerre járt, mindig hatalmas tömeg vette körül. Mágnesként vonzotta az embereket. Hallgatóinak leginkább az tűnt fel, hogy nem úgy beszél, mint az írástudók. Pedig nem beszélt más nyelvet, csupán másként. Úgy szólt, mint akinek hatalma van. Szavára megvalósult az, ami addig lehetetlen volt. Ezt már nem tudom lenyelni, szoktuk mondani, amikor úgy érezzük, hogy a hallottak el- és befogadására képtelenek vagyunk. Vajon ez volt az oka annak, hogy a tanítványai közül sokan, miután hallották Jézus beszédét, visszavonultak?
Egy beszéd vagy egy prédikáció, mint ez is, fel tudja adni a leckét a hallgatóságnak, de azoknak is, akik megpróbálják megmagyarázni. Ha Jézus beszédéből – aki mindig arra törekedett, hogy szavai érthetőek legyenek – képtelenek vagyunk magunkhoz venni a lelkünk számára nélkülözhetetlen „tápanyagot”, az ritkábban ered abból, hogy nem értjük a hallottakat.
Annak, hogy időnként a lelkünk éhen marad, sokkal inkább az az oka, hogy a hallottakat nem akarjuk vagy nem tudjuk átültetni az életünkbe. Jézust hallgatva időnként bennünk is felmerülhet a gondolat, hogy inkább visszavonulót fújunk, más megoldást keresünk a problémáinkra. De hova is mehetnénk, mi mást kereshetnénk, amikor Jézusnál van az örök élet beszéde? 
(Filemon Zsolt)