Jn 7,1–13

Isten órája mindig pontos.

„Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában maradni, mivel a zsidók meg akarták ölni. Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátrak ünnepe. Testvérei ekkor ezt mondták neki: Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a tetteidet, amelyeket cselekszel! Mert senki sem cselekszik titokban, ha ismertségre törekszik. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt! Mert a testvérei sem hittek benne. Jézus pedig így szólt hozzájuk: Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak. Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el. Ezeket mondta nekik, és ott maradt Galileában.
Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem titokban. A zsidók pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: Hol van ő? És sokat suttogtak róla a tömegben: némelyek azt mondták róla, hogy jó ember, mások viszont azt, hogy nem az, sőt félrevezeti a népet. De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert féltek a zsidóktól.

Gondolatok az igéről

„Minden az időzítésen múlik!” – mondja Carl Lewis olimpikon. Nem nehéz ezt elfogadni egy olyan embertől, aki tíz másodperc alatt futotta le a száz métert.
Az időzítés fontosságának a gondolata megtalálható a Bibliában is, amit Jézus élete megerősít. Ott van mindjárt a születése. Tudjuk róla, hogy nem volt „koraszülött”, és nem volt „túlhordott” sem. Pontosan – az Istentől rendelt időben – érkezett (Gal 4,4). Igaz, sokan jóval korábbra várták, miközben mások még mindig várják jöttét. Amikor Jézus a lombsátor ünnepére készült, nyomás nehezedett rá, hogy azonnal induljon. Ő azonban a szeme sarkából az Atya óráját leste, és mert azt látta rajta, hogy még nincs itt az ideje, jó oka volt rá, hogy várjon. De minden ellenkező híresztelés ellenére Betániába is pontosan érkezett, miután Mária és Márta megüzente neki, hogy Lázár beteg. Éppen akkor érkezett, amikor bátyjuk már három napja halott volt! Jézus késlekedésének itt nem oka volt, hanem célja: hogy láthatóvá legyen Isten dicsősége.
Ma is sokszor fogunk az óránkra pillantani, hogy lássuk, kell-e szaporázni a lépteinket, vagy hogy várjunk-e még valakire. Akárhogy is alakul a mai napunk, emlékezzünk arra, hogy minden az időzítésen múlik! Igazítsuk hát az óráinkat, mielőtt elindulnánk! 

(Filemon Zsolt)