Jn 7,32–39

Az emberi lét szomját, a lélek legmélyebb vágyait csak Jézus elégíti ki.

„Meghallották a farizeusok, hogy a sokaság ezeket suttogja róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok, hogy fogják el őt. Jézus ekkor így szólt: Még egy kis ideig veletek vagyok, azután elmegyek ahhoz, aki elküldött engem. Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek. A zsidók erre így beszéltek egymás között: Hová akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a görögök között lévő szórványba készül, és a görögöket akarja tanítani? Miféle beszéd ez: Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?
Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.”

Gondolatok az igéről

Víz nélkül nincs élet. Érthető tehát, miért jut kiemelt szerep a víznek a Szentírásban. Az „élő víz” Istentől ered, és képes arra, hogy oltsa az ember gyötrő lelki szomjúságát. Ehhez nem kell mást tennünk, mint meríteni a forrásból, és inni.
Jézus – a sátoros ünnep utolsó napján – élő vizet ígérve hívogatja magához az embereket: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” Milyen más lehetőségünk marad, ha úgy döntünk, hogy mégsem jövünk hozzá? Maradnak a víztartók, a különféle szellemi irányzatok, misztikák és „izmusok” emberkéz alkotta ciszternái. Isten igéje azonban figyelmeztet, hogy ezek a víztartók egyrészt nem képesek megtartani a bennük lévő vizet (Jer 2,13), másrészt a bennük tárolt víz minősége erősen megkérdőjelezhető. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy aki ezekből iszik, az még szomjasabb lesz.
Ha ma reggel már jártunk a Forrásnál, merítettünk belőle, és ittunk, akkor már nem kell szomjasan indulnunk a munkába vagy az iskolába. Köszönjük meg ezt Istennek! Ugyanis az, hogy ihatunk ebből a forrásból, nem érdem, hanem kiváltság. A kiváltságokkal pedig mindig felelősség is jár. A mi felelősségünk az, hogy miután oltottuk a szomjunkat, elmondjuk másoknak is, hol találhatnak rá az éltető forrásra. 
(Filemon Zsolt)