Jn 7,40–53

A bölcs beszéd mélyén Jézus megtalálható. A többi gondolat csak rólunk szól.

„A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: Valóban ő a próféta. Mások így szóltak: Ő a Krisztus. Többen pedig ezt mondták: Csak nem Galileából jön el a Krisztus?Nem azt mondta-e az Írás, hogy a Krisztus Dávid magvából és Betlehemből jön el, abból a faluból, ahol Dávid élt? Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban: némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét.
A szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: Miért nem hoztátok ide? A szolgák így feleltek: Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő. A farizeusok ezt mondták nekik: Titeket is megtévesztett? Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott! Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk:Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett? Azok pedig így válaszoltak neki: Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta. Ezután mindenki hazament.”

Gondolatok az igéről

A büntetőeljárásról szóló törvény 1. §-a kimondja, hogy senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg bűnösségét a bíróság jogerős határozata meg nem állapítja.
Jézus tekintetében az emberek véleménye erősen megoszlott. Voltak, akik a Krisztusnak mondták, míg a vallási vezetők szerint már elegendő bizonyíték gyűlt ellene össze ahhoz, hogy elfogják és elítéljék. Az indulatok hamar elszabadultak, a józanság lelke pedig mintha szabadságra ment volna. Így könnyen tudtak hangulatot kelteni Jézus ellen. Azokat pedig, akik más véleményt képviseltek, nemes egyszerűséggel megtévesztetteknek és tudatlanoknak mondták. Ők azok – mondták róluk –, akik velünk ellentétben nem ismerik a törvényt. Nikodémus, aki egy volt közülük, nemcsak hogy ismerte a törvényt, de ki is állt mellette. Ha kellett, akkor a teljes vallási vezető testülettel szemben.
Tettével nemcsak a becsületességét, hanem a bátorságát is bizonyította. Bölcs szavaival pedig – igaz, csak egy időre – meg tudta fékezni a gyilkos indulatokat. Példát adott arra, hogy mielőtt bárkivel szemben végzést hoznánk, járjunk utána a dolgoknak, hallgassuk meg, és tudjuk meg tőle, hogy mit tett. Az első kézből kapott, személyes információt semmi sem pótolhatja. A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt (Péld 15,1). 

(Filemon Zsolt)