Jn 8,12–30

Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Aki hisz, azt meg is változtatja.

„Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. A farizeusok ekkor ezt mondták neki: Te önmagadról teszel bizonyságot: a te bizonyságtételed nem igaz. Jézus így válaszolt nekik: Még ha én önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök vagy hová megyek. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki felett. De még ha ítélkezem is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki elküldött engem. A ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz. Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem. Erre megkérdezték tőle: Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.
Mindezeket a kincstárnál mondta Jézus, amikor tanított a templomban, és senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.
Majd Jézus ismét szólt hozzájuk: Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de meghaltok bűnötökben: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. Erre ezt mondták a zsidók: Csak nem akarja megölni magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek? Ő így folytatta: Ti lentről valók vagytok, én pedig fentről való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben. Megkérdezték tehát tőle: Ki vagy te? Jézus így válaszolt nekik: Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat.Sok mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek, de igaz az, aki elküldött engem, és én azt mondom a világban, amit tőle hallottam. Ők nem ismerték fel, hogy az Atyáról szólt nekik. Jézus tehát ezt mondta: Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem. És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.
Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne.”

Gondolatok az igéről

Egyik oldalon az Isten Fia, aki közvetlen az Atya jelenlétéből jött. Világ világossága, Megváltó és Bíró. Másik oldalon a bűnében élő és meghaló ember. Közte szakadék: máshonnan származik e kettő, az ember nem tud tudni, ismerni, felismerni, nem mehet oda, ahová Jézus. Ahogy természetük összeegyeztethetetlen, úgy gondolataik, útjaik is. Egyetlen rés van ezen a falon.
Mert mindez akkor marad összeegyeztethetetlen és kibékíthetetlen, „ha nem hiszitek, hogy én vagyok” (24. v.). Nem vagyok valaki, hanem vagyok. Ez a lét egyedül Isten megjelölése lehet:
„Vagyok, aki vagyok.” (2Móz 3,14) De ha hiszitek… Nyilván ez a kulcs, Jézus pedig az ajtó. A hit nyitja meg egyedül az utat Isten országába. De mit kell hinni, „ki vagy te?” (25. v.). És Jézus csak ismétli, vagyok, aki vagyok, akinek mondom magam. Más szóval: ha engem követsz, megtudod. Kinyílik előtted, felismersz engem, hiszel bennem… és nem kell meghalnod bűneidben.
E beszélgetésnek tehát nem az a tétje, hogy ki nyer az ókori vitában, megmarad-e a kérdezők rangja, pozíciója. Hanem hogy miként üdvözülhet az ember, te és én. A vitázó azt mond, amit akar. De Jézus csak az Atya üzenetét mondhatja, engedelmesen, győztesen, üdvösségedre – ragadd meg hit által!(Boros Dávid)