Jn 8,39–47

Az Isteni igazság igazi emberséget teremt a lélekben.

„Ezt mondták neki: A mi atyánk Ábrahám. Jézus így szólt hozzájuk: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek. De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet Istentől hallottam: Ábrahám ezt nem tette volna. Ti ugyanazt cselekszitek, amit atyátok. Ezt mondták neki: Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, az Isten. Jézus így szólt hozzájuk: Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert hallani sem bírtátok az én igémet. Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem. Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? Aki Istentől van, hallja Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem Istentől valók vagytok.”

Gondolatok az igéről

Különleges dinamikája van ennek a beszélgetésnek. Úgy indul, hogy azokhoz a zsidókhoz szól Jézus, akik hittek benne. Ez egy remek kezdet, nagyszerű perspektívákkal: az igazság, azaz a Fiú által szabadok lesztek (38. v.). Hit és Jézus követése által lehet megérkezni ebbe az igazságba, de le is lehet fordulni róla.
Sajnos ez történik most a beszélgetőtársak szívében: megvan a figyelés, a hallgatás, de egy ellenállás alakul ki bennük a hallottakkal kapcsolatban. Érdekes, hogy már a beszélgetés elején meg van említve a hallgatók származása, melynek tényére még kétszer erősítenek rá a Mester hallgatói, vagy most már helyesebben: vitapartnerei. Míg ő az Istentől származást (23. v.), Lélektől születést (Jn 3) említi, kínálja, addig vitatói számára a testi származás a védelem, a biztonság – ebben rejlik identitásuk, szabadságuk megnyugtató, de hamis tudata. Persze nem volna rossz önmeghatározás Ábrahámnak mint a hit atyjának utódaként meghatározni magunkat, de ez alapvetően nem testi származás kérdése, hanem lelkieké. Ennek jelei vannak hozzáállásunkban, mint ahogy annak is, ha Isten a mi atyánk, de ezt is megcáfolja érzületünk.
Uram, add, hogy nyitott szívvel, taníthatóan érkezzem meg igazságodba, hit, hallás és a te igéd alapján!(Boros Dávid)