Jn 8,48–59

Mindenki tetteiből és beszédéből megítélhető, milyen lélek lakik benne.

„Azután így szóltak hozzá a zsidók: Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned? Jézus így válaszolt: Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti mégis gyaláztok engem. Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond. Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha. A zsidók ezt mondták neki: Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha. Csak nem vagy nagyobb atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat?Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, pedig nem ismeritek őt, én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék, de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is. A zsidók erre ezt mondták neki: Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot? Jézus így felelt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok. Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.”

Gondolatok az igéről

Eldurvulni látszik ez a hosszú beszélgetés, ami arról szól, kiknek tartjuk magunkat, közben kik és milyenek vagyunk valójában. Miközben fontolgatjuk, hogy ki Jézus, önmagunk megismerésével is foglalkoznunk kell.
A hallgatók különféle ruhákat, eddig ismert sztereotípiákat próbálgatnak Jézusra. Eddigi kijelentései nyomán a „Ki vagy te?” (8,25) kérdéstől eljutnak a következőig: „Samáriai vagy, ördög van benned?” Sőt, ez állítássá, ítéletté válik végül. Miközben minden mondattal megerősíti és pontosítja önmeghatározását, addig beszélgetőtársai egyre messzebb kerülnek az igazságtól. Felnőtt és lázadásba fordult az a belső ellenállás, ami bennük volt Jézussal kapcsolatban. Amikor ismétlődik a hétfői „Vagyok” kijelentés (8,24), s megértik, hogy mit is állít kezdettől fogva, egyszerűbbnek tűnik eltörölni a föld színéről, de megint tévednek. Miközben és ahogy az Urat kutatják, kiviláglik, hogy bennük milyen lélek van (Lk 9,55).
Te merre tartasz a Jézussal való beszélgetésben? Haladsz megismerésében, elképzeléseid, véleményeid feladásában? Hidd el, hogy ezeknél sokkal több ő! Engedd, hogy bemutatkozzon neked, hogy vezessen, hogy megismerd őt, és ne kelljen elakadnod a saját korlátaidnál!

(Boros Dávid)