Jn 13,21–30

Csak szembe nem forduljak Istennel, csak ragaszkodhassak hozzá!

Miután ezeket elmondta Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: Bizony, bizony, mondom nektek, közületek egy elárul engem. Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél? Jézus mellett telepedett asztalhoz egyik tanítványa, akit Jézus szeretett. Intett neki Simon Péter, hogy tudakolja meg, ki az, akiről beszél. Az odahajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: Uram, ki az? Jézus így felelt: Az, akinek én mártom be a falatot és odaadom. Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának; és akkor a falat után belement a sátán. Jézus pedig így szólt hozzá: Amit tenni akarsz, tedd meg hamar! Az ott ülők közül senki sem értette, hogy miért mondja ezt neki. Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondja neki Jézus: Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre, vagy azt, hogy a szegényeknek adjon valamit. Miután tehát elfogadta a falatot, azonnal kiment. Már éjszaka volt.”

Gondolatok az igéről

Istent követni nem lehet csupán részben. Aki hisz, ám nem teljes szívvel, az valahol el fogja veszíteni a bensőséges kapcsolódást Istennel. Megbomlik a közösségben az, amit bizalomként élünk meg, belopózik a gondolatokba, a lélekbe a kétely.
Hogyan tehette meg Júdás, hogy elárulta Jézust? Hiszen olyan közel volt hozzá, annyi mindent átélt vele, tanúja lehetett Isten nagy tetteinek, amelyeket Fián keresztül mutatott meg… Mindez önmagában nem garancia arra, hogy valaki hűséges is legyen. A közelség a teljes bizalom, önmagunk átadása nélkül még magában hordozza az árulás lehetőségét. Az értetlenség idején füstölögve ismételgetett vélt igazságok, a nem teljesedő váradalmak miatt ébredő csalódás keserűsége jó alapja az árulásnak. Különösen akkor, hogyha ezt még valaki kívülről erősítgeti is. Fülbe súgva, önigazságot erősítve, a belső értetlenségét lázongássá fordítva. Valahogy így: „Csakugyan azt mondta Isten?” (1Móz 3,1)
Nem véletlenül figyelmeztet a Biblia: „ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.” (Zsid 12,15)
Milyen az Istennel való kapcsolatod? Mit kezdesz lelked kételyeivel? Tudod azokat Istenhez hozni, hogy ő adjon rá válaszokat, segítse bensődet megnyugvásra? 
(Hajnal Zoltán)