Jn 13,31–38

Isten éltető módon szeret minket. A szeretetünknek éltetnie kell másokat.

„Amikor Júdás kiment, így szólt Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne; ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt. Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
Simon Péter megkérdezte tőle: Uram, hova mégy? Jézus így felelt: Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később követni fogsz. Péter így szólt hozzá: Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted! Jézus így válaszolt: Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”

Gondolatok az igéről

Mi az új Jézus parancsolatában? Elfogadni, szeretni a másikat, odahajolni a nyomorúságban lévőkhöz még a Krisztusban nem hívő ember számára is fontos. Ezért is vannak sokan, akik gazdagon adakoznak a rászorulóknak a katasztrófák idején, akik segítenek a sebek, sérülések ellátásában a hétköznapokban, akiknek van egy-egy jó szavuk a sírók, fájdalmat hordozók felé.
Jézus parancsolatában az igazán új az, hogy nem egyszerűen szeretetre hív, hanem arra, hogy úgy szeressünk, ahogyan ő szeretett minket. Már az is nemes, a szeretet különleges megnyilvánulása előttünk, amikor valaki a számára teljesen idegenhez (felebarátjához) odahajol, Krisztus azonban ennél többre tanít: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.” (Mt 5,44–45)
Ezt tette velünk is Isten. Nem várta meg, hogy mi közeledjünk hozzá, hanem „amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért. Még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5,6–8)
Ma ne egyszerűen szeretetért imádkozzunk, hanem azért, hogy úgy szerethessünk, ahogyan Krisztus szeretett minket! 
(Hajnal Zoltán)