Jn 17,9–10

Ha azt végzed, ami a dolgod, akkor Istent teszed láthatóvá az életedben.

„Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és én megdicsőíttetem őbennük.

Gondolatok az igéről

Amikor teljesen Istenéi vagyunk, Isten emberei leszünk, akkor már nem a magunk elképzeléséből cselekszünk, hanem Isten felhatalmazásából. Attól a perctől kezdve másképp gondolunk magunkra: önmagunkat alávetjük a küldetésünknek. Ekkor értjük meg, hogy igazából azok vagyunk, ami a küldetésünk, amire rendeltettünk, aminek a megvalósulásáért élünk és küzdünk. Ezt felismerve saját személyünk jelentőségét is abban látjuk, hogy elvégezzük mindenképp azt, amire biztattunk. Személyünk ennek eszközévé válik, s ezért nem veszélyeztet bennünket sem az, hogy többre, sem az, hogy kevesebbre tartjuk magunkat. Innentől veszti el az ember a presztízs hajszolását, és innentől cseréli a küldetésnek élő igyekezetre. Ez az élet dicsőíti meg Jézus Krisztust.
Spurgeon zseniális éleslátással fogalmazta meg és kapcsolta össze az istendicsőítő és az emberek hasznát szolgáló életet: „Ami nem szolgálja Isten dicsőítését, nem lehet áldására az embereknek.”
És fordítva is igaz: ami áldására van az embereknek, az dicsőíti Istent! Érdemes kipróbálni! Sőt gyakorolni! 

(Háló Gyula)