Jn 18,15–18; 25–27

Sose tagadd, ami belső lényeged! De törődj vele, ápold, nemesítsd!

„Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap palotájába; Péter pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtót őrző lánynak, és bevitte Pétert. Az ajtót őrző szolgálólány így szólt Péterhez: Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is? De ő így felelt: Nem vagyok. Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett…Simon Péter pedig ott állt és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: Nem az ő tanítványai közül való vagy te is? Ő tagadta, és megint csak azt mondta: Nem vagyok. A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: Nem láttalak én téged vele együtt a kertben? Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.

Gondolatok az igéről

Péter belekerült egy hazugságspirálba, ami egyre mélyebbre húzta őt. Kétszer azt tagadta le, hogy Jézus tanítványi köréhez tartozik, harmadszorra pedig azt, hogy a Gecsemánéban ott volt a Mesterrel. Ráadásul a beszéde is ellene tanúskodott. Vajon miért hihette azt Péter, hogy ő, aki mindig elsőként szólalt meg, elöl ment, sokszor először lépett egy-egy élethelyzetben, a szűk tanítványi kör tagjaként egyszerű tagadással bárkit is megtéveszthet? Három és fél év telis-tele megtapasztalásokkal ilyen könnyen letagadható lenne? Péter Jézus kegyelmének köszönhetően megtalálta a megbánás helyét a kellő időben.
Ne felejtsük el: sokkal többen tudják, hogy hívőknek valljuk magunkat, mint hinnénk! Ha rákérdeznek, ha nem. Látnak, hallanak, értékelnek kérés nélkül is. Nem kísért bennünket időnként a hazugság? Amikor részigazságokat mondunk ahelyett, hogy azt is elmondanánk, ami ránk nézve kellemetlen. Hányszor hozott Isten helyzetbe, ahol a beszélgetés „adta”, hogy megvalljuk őt, mi pedig hallgattunk!
Jézus azt kéri, valld meg őt! Ha rákérdeznek a szívedben levő reménységre, mondd el, mit jelent ő számodra! Ha ez kényelmetlen vagy ciki számodra, akkor is tud segíteni, hogy talán életedben először felvállald őt. 
(Békési Sándor)