Jn 18,28–40

Sose gondold, hogy nem mondhatod, mert szülő, beosztott, szomszéd, szolgálattevő vagy. Mindig igazat kell mondanod!

„Jézust Kajafástól a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a pászkavacsorát. Pilátus kiment hozzájuk, és megkérdezte: Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen? Ezt válaszolták: Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked.Pilátus erre ezt mondta nekik: Vegyétek át, és ti ítéljétek el a törvényetek szerint! A zsidók így feleltek: Nekünk senkit sincs jogunk megölni! Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia. Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya?Jézus viszont ezt kérdezte tőle: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?Pilátus erre így szólt: Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél? Jézus így felelt: Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. Pilátus ezt kérdezte tőle: Mi az igazság?
Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: Én nem találok benne semmiféle bűnt. Szokás nálatok, hogy szabadon bocsássak egy foglyot a pászka ünnepén: akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát? Ekkor újra kiáltozni kezdtek: Ne ezt, hanem Barabbást! Ez a Barabbás pedig rabló volt.”

Gondolatok az igéről

A főpapok után a helytartóságon Pilátus faggatja a Mestert. Különös pikantériája van a beszélgetésnek. Egy helytartónak kellene halálra ítélnie egy királyt, a zsidók királyát. A semmitmondó „vádak” nem győzik meg Pilátust Jézus bűnösségéről, épp ellenkezőleg, kíváncsivá teszik. Jézus is látja Pilátus igazság utáni éhségét, és lépésről lépésre rávezeti őt arra, hogy ne e világi országban gondolkodjon, és ne e világi igazságokat keressen. Azzal a személlyel áll szemben, aki maga az Igazság.
Jézus még egy ilyen krízishelyzetben is Pilátussal törődik, hogy megmentse őt. Jézus megvallja eljövetele célját. Ő azért jött, hogy az igazságkeresőknek utat mutasson. Pilátus bár jogilag Jézusnak ad igazat, a Mester kiszolgáltatásával saját pozícióját biztosítja be.
A történelem Urának köszönhetően Pilátus alig tíz évet tölthetett ebben a pozícióban, az új császár, Caligula felmentette hivatalából. A „császár barátja” cím, amivel zsarolták a zsidók, hirtelen semmibe veszett. Krisztus barátja lehetett volna, ha nem a pozícióféltés motiválja.
Életünk útkereszteződéseiben döntenünk kell! Pozíció, pénz, hamis barátok nem segítenek. Jézus viszont kitárt karjával vár. Ugye nem hiába? 
(Békési Sándor)