1Kor 1,4–9

A kegyelem Isten közege az ember számára, amiben növekedhetünk, mint hal a vízben.

„Hálát adok értetek az én Istenemnek mindenkor azért a kegyelemért, amely nektek Krisztus Jézusban adatott. Mert őbenne meggazdagodtatok mindenben: minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Ezért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.”

Gondolatok az igéről

Kivel, kikkel töltök sok időt? Kinek a gondolatait, érzéseit engedem magamhoz közel? Ezek a hatások meggazdagítanak, vagy elveszik az erőnket? Akivel sok időt tölt az ember, az hatással lesz rá! Ez az egyszerű igazság a szellemi dimenziókban is működik.
Pál a korinthusi gyülekezet gazdagságát mutatja be, ami megnyilvánult sokféle lelki ajándék működésében, beszédben, ismeretben, Krisztusról szóló bizonyságtételben és aktív Krisztus-várásban. Nem hiába kapták a kegyelmet, hiszen a Krisztussal való közösségben megerősödtek és sok áldást éltek át.
Minden áldás forrása a Krisztussal való közösségünk. Gondoljuk át a következőket: Mi az, ami a leginkább akadályoz abban, hogy a Krisztussal való közösségben fejlődjek? Mi az, ami a leginkább motivál abban, hogy a vele való közösségben meggazdagodjak?
Az életben nagyon sok olyan dolog van, ami a Krisztussal való közösségünk helyébe akar lépni. Ne engedjük! A Krisztussal való közösség gyakorlására ma is szenteljünk elég figyelmet és időt. 
(Durkó István)