Jak 4,4–10

Az igazi gazdagságot okozó Isteni kegyelm befogadásának titka: Nincs semmim, bármit elfogadok, Istenem!

„Paráznák, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik Istennek. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül mondja: »Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik«? De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: »Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.« Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.”

Gondolatok az igéről

A kevély ember elbizakodottan önhitt, aki magát alaptalanul és túlzottan nagyra tartja, másokat pedig bántó módon lenéz. Ha szétnézünk, sok ilyen egoista embert látunk. Sokszor magunkban is felfedezhetjük ezeket a megnyilvánulásokat. Isten az ilyen emberekkel nem kíván együttműködni! Az ego, az én előtérbe helyezése Isten ellenállását vívja ki.
Pedig nagy „igény” van arra, hogy úgy legyünk keresztények, hogy először mindent megszerezzünk magunknak, tápláljuk az egót, és utána, a maradék időben Istent szolgáljuk. Hagyjuk ezt abba, mert nem működik! Az alázat útja – ami hitből és engedelmességből áll – vezet oda, hogy nagyobb kegyelmet és áldást élünk át. Ma is két út van előttünk: választhatjuk az ego soha meg nem szűnő étvágyát csillapítani, vagy engedni éhen halni, és helyette Krisztust ültetni a szívünk trónjára, hogy uralkodjon.
Ez az alázat útja, meghajtani magunkat Isten akarata előtt, és amit mond, elfogadni és engedelmeskedni. Ma is le kell mondani olyan dolgokról, amelyek a kevélység útjai, és engedni kell Krisztust kiteljesedni az életünkben.
(Durkó István)