Olvasmány: Jel 17,1–14

Bárki képes felismeri a belső elhívását, küldetését. De csak akik hűségesek is hozzá, azok lesznek győztesek.

„Odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, és így szólított meg engem: „Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna büntetését, aki a nagy víznél ül, akivel paráználkodtak a föld királyai, és paráznaságának borától megrészegedtek a föld lakói”. És lélekben elvitt engem egy pusztába, és láttam egy asszonyt ülni egy skarlátvörös fenevadon, amely tele volt istenkáromló nevekkel, amelynek hét feje és tíz szarva volt, az asszony pedig bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében aranypohár, tele utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságaival, és a homlokára írva ez a titokzatos név: „A nagy Babilon, a föld paráznáinak és undokságainak anyja”. Láttam, hogy az asszony részeg a szenteknek és a Jézus vértanúinak vérétől, és amikor láttam őt, nagyon elcsodálkoztam. Ezt mondta nekem az angyal: „Miért csodálkozol? Én megmondom neked az asszony titkát, és a fenevadét, amely hordozza, és amelynek hét feje és tíz szarva van. A fenevad, amelyet láttál, volt és nincsen, fel fog jönni az alvilágból, de elmegy a kárhozatba. És csodálkoznak a föld lakói, akiknek nincs beírva nevük az élet könyvébe a világ kezdete óta, amikor látják, hogy a vadállat volt és nincsen, de megjelenik. Itt a helye az értelemnek, amelyben bölcsesség van! A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül, és ez hét királyt jelent: öt elesett, az egyik már uralkodik, a másik még nem jött el, és miután eljön, kevés ideig maradhat. A fenevad pedig, amely volt és nincs: ő a nyolcadik, a hét király családjából származik, és elmegy a kárhozatba. A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára. Ezek egy véleményen vannak, felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak. Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek”.

Magyarázat

A mára előírt igeszakasz utolsó versére kellene összpontosítanunk! – A „Jelenések tizenhét” az apokaliptikus irodalom egyik legnehezebb része, főleg nekünk, „laikusoknak”. Nyeg­le sarlatánok a kisujjukból kirázzák a fejezetben rejlő titokzatos „asszony” megfejtését. Mi azonban ma is imádkozni szeretnénk, vagy­is megerősödni hitünkben és keresztény jellemünkben a Bibliánk mellett.
Kik azok, akiket a Bárány befedez legyőzhetetlen igazságának a palástjával? Amikor majd jönnek az emberfeletti próbáltatások. – Ezek az elhívottak, a kiválasztottak. Akik mindvégig hűségesnek bizonyultak.
Csendesedjünk hát el! – Szól hozzád Jézus, vagy meg is szólít? Hallgatod őt, vagy meg is hallod szavát? Jársz-kelsz negédesen Krisztus közelében, vagy ő csakugyan benned él, te pedig őbenne? Szereted olvasni-hallani beszédét, mert neki „annyira igaza van!”, vagy készen állsz engedelmeskedni is neki? Emlékszel arra a bizonyos vendégre, akinek nem volt menyegzői ruhája? Ott volt ő a meghívottak között – elmosódva –, de nem volt elhívott igazán a Szentlélek által.
És a hűség a másik imatémánk. – Megtérésed idején annyira boldog és buzgó voltál, hogy szinte repültél! Valaki azonban csendben ezt mondja ma reggel: „De az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet!” Ezek Jézus szavai (Jel 2,4). Megalázod magad, vagy legyintesz csak és futsz tovább?

(Gerzsenyi Sándor)