Olvasmány: 1Móz 28,10–22

Amikor megsejted Isten valóságát, állj meg, és ragadd meg a pillanatot, míg teljesen nem lesz ő a tiéd!

„Elindult Jákób Beérsebából, és Hárán felé tartott. Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annynnyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam! Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. Azután elnevezte azt a helyet Bételnek, azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és békességben térek vissza apám házába, akkor az ÚR lesz az én Istenem. Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.”

Magyarázat

Jákob félrevezeti apját, csalással meglopja bátyját, majd menekülni kényszerül a családi háztól. Egyik éjjel mégis maga Isten látogatja meg, s álom által szól hozzá. Csodálatos képe ez az isteni kegyelemnek, amely váratlan, meg nem érdemelt és ajándékozó. Bennünket most mégis az érdekel, hogy milyen hatással volt az álom a „csalóra” (Jákob nevének jelentése). Vajon milyen érzések és gondolatok kavarognak benne az istenélmény után? Egyfelől tudja, hogy megkapta az Úr áldását, és az örökség is az övé, viszont öröme és békessége nem felhőtlen, hisz épp menekül bizonytalan utakon. Megdöbben, amikor feleszmél álmából, hogy az Úr mégis ott van, vele: „…az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam”. Ez vegyes érzelmeket vált ki benne: egyfelől rettegést, mert van takargatnivalója, de hódolatot is, mert hirtelen Isten házává, és a menny kapujává alakul át nemcsak a hely, hanem a szíve is. Mit jelent hát a menny kapuja szókép? Egyszerűen csak azt, hogy Jákob nagyon közel érezte magához az Istent. Amikor dicsőítjük őt itt a földön, ,,elrepülünk a mennyország kapujába”, de várjuk azt a napot is, amikor majd Megváltónk fogja megnyitni nekünk a kaput, hogy színről színre láthassuk őt.

(Boros Róbert (Erdély))