Olvasmány: 1Móz 18,22–33

Annak még alkudozni is szabad Istennel, aki nagyon szereti és mindenben engedelmes neki.

„Amikor a férfiak megfordultak, és elindultak Sodoma felé, Ábrahám még ott állt az ÚR előtt. Hozzálépett Ábrahám, és ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? Hátha van ötven igaz ember abban a városban? Akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik ott laknak? Távol legyen tőled, hogy ilyet tégy, hogy megöld az igazat a bűnössel együtt, és úgy járjon az igaz is, mint a bűnös. Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem tenne-e igaz ítéletet? Az ÚR így felelt: Ha találok Sodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek. Ábrahám újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok. De ha az ötven igaznak öt híja lesz, elpusztítod-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt felelte: Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt. Ismét szólt hozzá, és ezt kérdezte: Hátha negyven található ott? Az ÚR így felelt: Nem teszem meg a negyvenért. Ne induljon föl az én Uram, hogy beszélek – szólt Ábrahám -, de hátha csak harminc található ott? Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. Ábrahám ezt mondta: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak: hátha húsz található ott? Ő így felelt: Nem pusztítom el a húszért. Ábrahám ezt mondta: Ne induljon föl az én Uram, hogy még egyszer szólok: de hátha csak tíz található ott? Ő így felelt: Nem pusztítom el a tízért. Amint az ÚR bevégezte beszélgetését Ábrahámmal, eltávozott, Ábrahám pedig visszatért lakóhelyére.”

Magyarázat

Ha őszinték vagyunk, bevalljuk, zavarba ejtő ez a szakasz… Eszembe juttat egy Walter Wink-idézetet: „A bibliai imádság szemtelen, kitartó, rámenős, neveletlen. Inkább piaci alkudozásra hasonlít, mint az egyházban hallható udvarias monológokra.” Furának tűnhet első olvasásra, de mielőtt belekötnénk teológiailag, ízlelgessük és gondolkodjunk néhány bibliai imádságon.
Nagyon sokat tanulok gyermekeimtől az imádságról. Amikor egyik szerettem meggyógyulásáért imádkoztunk, én kezdtem, és mondtam egy olyan korrekt udvarias imádságot, amibe még a legszőrösebb szívű teológus se tudott volna belekötni. Utána lányom mosolyogva úgy kért gyógyulást az örökkévaló Istentől, mint amikor tőlem kér egy pohár innivalót. Üdítően őszinte volt. Olyan érzésem volt, mint amikor kinyitnak egy ablakot szellőztetni egy áporodott levegőjű szobában.
Mikor mondtad el a világ legegyszerűbb szavaival, őszintén azt, ami benned van Atyádnak? Ő nem arra kíváncsi, amit szerinted szeretne hallani, hanem arra, ami benned van! Spurgeon azt írta, hogy az imádság kulcsával kinyithatod a mennyet. Én most el is hallgatok, hogy beszélgethess vele minden fölösleges póz nélkül.

(Floch Gábor Barnabás)