Olvasmány: 2Kor 1,3–11

Jézus azért jött a jelenünkbe, hogy utat mutasson a jövő felé.

„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is. Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat; aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít, mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.”

Magyarázat

A természeti törvények prédikálnak: Alkotójuk tulajdonságairól árulkodnak. Ilyenek a sorozatok is. Három azonos szabály alapján egymást követő elemből lehet következtetni a továbbiakra. Megbízhatóság, következetesség.
Pál apostol reménysége a korábbi istenélményeiből táplálkozik. Abból, hogy megtapasztalta a Mindenható csodálatos oltalmát a missziójával járó életveszélyek közepette. Ennek alapján szilárdan hitte a folytatását. Hite elérte célját, ugyanis nyugalmat és lelki békét nyert általa, ami elősegítette az evangélium további hirdetését. Hiszen félelemmel küszködve nem lehet hatékonyan betölteni a küldetést.
A reménység hatalmas áldása, hogy hidat képez a jelen nyomorúsága és az enyhítő jövő között. A földre született Jézus Krisztus ennek megvalósítója, aki a végtelenségből az idő keretei közé érkezett, hogy kiemeljen bennünket a jelen reménytelenségének fogságából, és a reményteljes jövő felé irányítsa figyelmünket. A szabadítás persze nem feltétlenül a test épségben maradását jelenti, hiszen maga Pál apostol is idővel mártírként végezte. Inkább a lélek győzedelmes célba érkezését foglalja magában. Ez a mindennél szebb jövő!

(Várady Endre)