Olvasmány: Mk 2,18–22

Aki Jézus Krisztussal él, azon az együttlét öröme letagadhatatlanul látszik.

„János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek Jézushoz, és így szóltak hozzá: „Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?” Jézus ezt mondta nekik: „Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. De eljön az a nap, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak. Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitépne belőle, az új a régiből, és még csúnyább szakadás támadna. És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való.”

Magyarázat

Mindig meglepődöm azon, hogy nem hívő emberek olykor milyen határozottan és pontosan tudják azt, hogy a hívőknek hogyan kell élniük, viselkedniük. Legtöbbször igazuk is van. De azon még jobban meglepődöm, amikor hívők más hívők vallásos szokásaival kapcsolatosan ellentmondást nem tűrően állítják fel a helyes és helytelen gyakorlatok listáját.
Bizonyára van helye és értelme annak, hogy külsőséges vallásos szokásokat is őrizzünk, gyakoroljunk. De mindannyian tudjuk, hogy nem a nők hosszú haja, nem a szoknyaviselet, nem a férfiak nyakkendő-nélkülisége, nem a vasárnapi munka, nem az igeolvasás utáni ima, nem a kelyhes vagy kispoharas úrvacsora az, ami garantálni tudja az élő hitet.
Érdekes, hogy az a Jézus, aki hegyi beszédei között az örömteli böjtölés gyakorlatát tanította, most nemcsak hogy megengedi, de jóvá is hagyja még a böjtölés kihagyását is.
Mert jobban hívők voltak azok, akik böjtölés nélkül, de együtt örültek Jézussal, mint azok, akik böjtölve kritizálgatták a többieket és a tanítványokat.
Mert a parancsok célja igazából „a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet”.

(Háló Gyula)